|
Nem kellek én senkinek
A tavasz itt már ébred, nyilnak a virágok, szebnél-szebb szinekböl kábitó illatok. * Itt maradnák köztük oly szivesen én, lennék egy a sokból, Isten úgy segitsél. * De nem hivnak ök engem, még csak rám se néznek. Elfordulnak tölem, senkinek sem kellek. * Senki sem segithet, mint idegent kizár, de versem itt született, ö már canadai polgár. |
|