Gönyü, 2000. október 19.

Száz szál szegfü a Dunában

1944. november 4-én a magyar királyság nemzetvezet?jének, Szállasi Ferencnek utasítására a Gy?r-Moson-Pozsony Közigazgatásilag Egyenl?re, Egyesített Vármegye alispánja körlevelet bocsát ki. A ?Szigorúan bizalmas. Azonnal.- kezdet? írás így folytatódik.- A m. kir. Belügyminiszternek /?/rendelete folytán megfelel? eljárás végett értesítem Címeteket, hogy a munkaszolgálatra alkalmasnak talált zsidókat Budapestr?l 1944. évi november 6-tól kezd?d?leg naponta a további intézkedésig gyalogmenetben a kijelölt munkahelyükre fogják kisérni. /?/ az ?rzési szolgálatot a csend?rség végzi. Étkezési és éjjelezési állomások: 1944. évi november hó 10-t?l kezdve Gönyü, 1944. évi november hó 11-t?l kezdve Dunaszeg,/?

A szigorúan bizalmas iromány csak arra utal, hogy a munkaszolgálatra alkal-masnak min?sül? f?városi zsidókról van szó. Elhallgatja, hogy a n?kre is sor kerül és pedig 16 esztend?s lányoktól a 40 éves anyákig.  A lakonikus írás nem is sejteti, hogy a Budapest falain, hirdet?oszlopain megjelen? és 16-tó 40 esztend?s varrni tudó zsidó n?kre a ?behívóparancs? milyen sorsot tartalmaz.

A behívásról szóló rendeletnek megfelel?en, a budapesti sárgacsillagos házakból, október 22-én, ?vasárnap- kora reggel ezrek távoznak. Az 1904- és 1928 között -világra jöv? n?nem? zsidók elbúcsúznak 41 év feletti édesanyjukat, öreggé váló nagyszüleikt?l, kistestvéreikt?l, mindenkit?l és mindent?l, aki és ami addigi életükben kedves és szép. Elindulnak. A gyülekezési hely a pesti Kis földalati zuglói végállomása, illeve a Középiskolai Sportpálya. ?Ideszólít? a haza, pontosabban a nagy testvér, a német birodalom szolgálatának ?szent? kötelezettsége. De ezt az utóbbit sokan még nem tudják. Az els? órákban, id? kereke mind lassabban forog. A diák sportpálya pedig mind zsúfoltabbá válik.

Estére megnyílnak az ég csatornái is. Ez felfokozza a tétlenséges elkeseredést. Ám ekkor útnak indítják a budapesti els? n?i munkaszolgálatos ?századokat?.

-Én -emlékezik Gyulai Kató- akkor a sötétben való menetelés közben, görcsösen fogtan testvérem Éva kezét. Így mindketten biztonságosabbnak véljük a megszokhatatlant.Lépésr?l-lépésre elcsigázottabbá válva, els?nek az Újpesti Sport Egyesület stadionjában vezényelnek megállást. Itt is éjszakázunk.

A menet másnap kora reggel Újpesten áthaladva Rákospalotára, aztán Fótra és este Mogyoródra érkezik.

A harmadik nap estjét már Isaszegen töltik. A falu nagyobb pajtinak padlásain szalmából tákolnak fekv?helyet. A magukkal hozható pokrócok alakítják a takarókat. Az 1848-as szabadságharcról ismer?s településen négy mozgalmas napot töltenek. Els? eseményeként a nyilasok ?begy?jtik? az összes gyertyát és elemlámpát. Az elkobzás oka az esetleges szalmat?z megel?zése. Ez a gyertyát illet?en tartalmaz is el?vigyázattósságót. De az elemlámpa?? A rend kedvéért a gyufában nem látnak veszélyt.

Az isaszegi program második eseménye az ékszerek és pénzek ?elkérése?.S Isaszegen, ?végre? megkezd?dik a haza ?igazi? védelme. Elkezdik ásatni a ?nagy védelmi? árkot. A tankcsapda rendszer a vékony dongájú, fizikailag legyengül? csapattal csak lassan bontakozik. Ez azonban a smasszereket sem idegesíti. Tudják, hogy az egész isaszegi ásatásnak semmi értelme.

November negyedikén éjszaka, vak sötétben, riadóztatás.A gyengébb nem? munkaszolgálatosokat ?ásókkal, csákányokkal ?felfegyverezve? ismét elindítják. Az útvonal, az eddiginek a fordítottja. Visszaérnek Újpestre, majd az Óbudai téglagyárban ?pihen?re térnek.?. Itt ismét eltelik egy szörny? éjszaka. Virradatkor kevéske kenyeret és fekete l?csöt kapnak. Ásó és csákány nélkül elindulunk. Hamarosan a Bécsi utat tapossák. Elszáll minden illúzió. A munkaszolgálat igaz marad, ám nyilvánvaló, hogy ami eddig történt az valaminek ?csak? az el?készítése, próbája. Megkezd?dik a deportálás. 1944. november 11-e van. Dorog sporttelepén ?táboroznak?. November 12-én S?t?r,13-án Sz?ny ad a Budapestr?l deportált zsidó asszonyoknak, lányoknak a pajtákban, sportpályákon, vásártereken, útszéli árkokban éjszakai szállást. Naponta egyszer, -jobb esetben meleg- bab-, vagy krumplilevessel enyhül éhségük.

November 14-én érkeznek a Kisalföldre. Gy?r-Moson-Pozsony Közigazgatásilag Egyenl?re Egyesített Vármegye alispánja Gönyün, -a Mosoni-Duna torkolatánál lév? a folyami hajóállomásón ?gondoskodik? szállásról, étkezésr?l és mindenr?l, úgy amint az írás eleje idézi a regula részleteit.

A folyami kiköt?jér?l ismert Gönyü nyugat-kelet irányban Komárom ? Gy?r Megye közötti közigazgatási határ. Északról dél felé a Duna Cseszlovákia és Magyarország elválasztó vonala..

A nagyon fontos víziszállítással párhuzamosan halad a Bécs, Gy?r, Budapest országút. Gönyü vízi és közúti kiemelked? szerepe a II. világháború kitörésével felfokozódik. A hitleri hadsereg ellátását is szolgáló kelet nyugati vízi és országúti forgalom szinte 100 százalékig e településen is áthalad. Ezt felismerve az Angol Királyi Titkos Szolgálat által gy?ri székhellyel Nádas Ern? mérnök-????

közgazdász irányításával létrehozandó polgári ellenállási intézmény Gönyün is keres és talál aktivistákat. Singer Imre és Szántó György gönyüi lakosok, illetve dolgozók vállalják és éveken át teljesítik is, hogy a dunai és országúti német szállítmányokról jelentést készítenek. Ám Nádas konspirációs hibát vét. 1942-mércius 12-én és 13-án a gyQ?i csoport lebukik. Singer Imre is rendQ?kézre kerül. A katonai bíróság négy éves börtönnel sújtja. Singerné férjének özvegy édesanyjával,   ?az apát is ?pótolva nevelik a 10 éves Singer Mihályt és a 6 éves Tibort. Singer Imre letartoztatását követ?en, két esztend? elteltével 1944. március 19-én, a hitleri hadsereg megszállja Magyarországot. Ez az esemény beteljesíti a Gönyün él? zsidók életét is. A sors kszámíthatatlansága, hogy csak az els?nek elhurcolt Singer Imre éli túl a vészkorszak retteneteit. Majdnem három börtönév után, Budapest felszabadulásával kinyílik cellájának ajtaja. Visszatér falujába. Megpróbál mindent, el?röl kezdeni. Új családot alapít. A Thomschitz Ilonával 1947-ben kötött házasságot, Johanna Éva 1952 évi születése teszi teljessé. De az 1942-t?l 1945-ig történteket nem tudja feledni.

A jelent?s kitér? után, illik visszatérni a falu dunai kiköt?jéhez. Err?l Gyulai Kató így eleveníti az 56 ével ezel?tti eseményt. ?Déltájban érkeztünk Gönyüre és ott a hajóra. Ekkor a hozzám közeliek közül már csak Éva van mellettem. A hajó kapitánya egy-egy peng?ért ad egy-egy lavór meleg vízet. Megmosakodhatunk. Teát fözhetünk, ihatunk. Megvarrhatjuk szakadt ruháinkat. A hajó, illetve uszály fenekén lefeküdhettünk. Elaludtunk. Hamarosan arra ébredtünk, hogy új nagy transzport érkezik.?

A békés, majdnem der?s gondolattok egy csapásra megváltoznak. A holt fáradt jövevények közül nem is egy a keskeny, korlát nélküli, ingadozó padlóról a gyorsan sodródó, jéghideg Dunába esik. S, hogy a hullámokban biztosan elvesszenek, a nyilas pribékek géppúskasorózatot küldenek rájuk, utánuk. A végs?kig kimerültek egyike-másik szándékosan, választja a novemberi dunai halált. A hajón pedig a méreggel való öngyilkosságok csökkentik a halálmentben részvev?k számát.Senki, sem tudja, hogy a Dunából partra vetettek, az öngyilkosok, a betegségben meghaltak és a kivégzettek száma mekkora. Csak azt lehet tudni, hogy a gönyüi sírkertben sok-sok névtelen holocaust mártír alussza örök álmát.

Az esztelen történet folytatódik. A hitleri Németországba menetel? asszonyok és lányok számára, csak 1945. május 8-án érkezik el a barna pestis vége. Azóta tengernyi víz folyt el a Gönyü melletti Dunán.. S ismét igazolódik az, hogy az id? valóban segíti a felejtést. Ezernyi szomorúbbnál, szomorúbb eseményt fed el az id? pora. Gönyü a ritka kivételek közé tartózik. A falu lakósága, a községi önkormányzat nem engedi, hogy 1944. vészkorszakos eseményeit elkoródíálja a feledés. Gondoskodnak arról, hogy a névtelen megalázottak sírjain is, mindig legyen emlékeztet? virág. S 1995-ben sokak kezdeményezésének az élére áll Törzsök Gyula polgármester. Szándékukat, követi a tett. Az úszájra emlékeztet? mártír emlékm? nem csak szándékban, tartalmában is messze földig egyedülálló. Hirdeti: nem felejtjük azt, amit nem szabad, nem lehet elfelejteni.

Az esztend?nkénti megható Gönyüi Emléknap eseményeinek egyike az, amikor a túlél?k, a névtelen mártírok tiszteletére 100 szál szegf?t eresztenek a Dunába. Ám ?a virágnak megtiltani nem lehet?. A szegf?k a hullámok habjairól üzenik: a nevesíthet? gönyüi soá mártírokról is szólnak az emlékez? szavak és értük is húllanak a szívb?l, lélekb?l fakadó könnyek. .

Lónyai Sándor